Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtára
A kézirat visszautasításának egyik nagyon gyakori oka, hogy a szerző rosszul ítéli meg a célfolyóirat scope-ját, témakörét. Ez nagyon könnyen előfordulhat, különösen a speciális témájú folyóiratok esetében. Ennek a problémának a megoldására indította a Könyvtár Folyóirat-ajánló szolgáltatását.
Másrészről, ami problémát tud okozni a megjelentetések esetében, ha a kiválasztott folyóirat predátor folyóirat*, ugyanis ha egy ilyenbe publikáljuk tanulmányunkat, akkor gyakorlatilag elveszítjük azt, hiszen a publikáció értékét a befogadó folyóirat határozza meg.
Ebben a leckében bemutatjuk könyvtárunk két olyan szolgáltatását, ami a szerzőket segíti ebben a két helyzetben.
A kézirat visszautasításának egyik nagyon gyakori oka tehát, hogy a szerző rosszul ítéli meg a célfolyóirat scope-ját, témakörét. Ez nagyon könnyen előfordulhat, különösen a speciális témájú folyóiratok esetében.
Természetesen az elutasított kézirat ez esetben szabadon elküldhető másik folyóirathoz, sőt néha a szerkesztőség is segít (természetesen csak kiadón belül) a továbbküldésben.
Viszont ez a küldözgetés sok esetben rengeteg időt vesz igénybe, amivel a publikáció megjelenése tolódik. Ennek a problémának a megoldására indította könyvtárunk Folyóirat-ajánló szolgáltatását.
A szolgáltatás keretében szövegbányász és tudománymetriai eszközökkel keressük meg a kézirathoz leginkább illő 8-10 folyóiratot, melyek közül már a szerző választja ki a számára szimpatikusat.
Túl a megfelelő témájú folyóirat megtalálásán, a szerző további szűrőfeltételeket is kérhet a kereséshez, a találati lista összeállításánál ezeket is figyelembe tudjuk venni. Például Journal Impact Factor, kvartilis besorolás, nyílt hozzáférés, Open Access támogathatóság stb.
Az elemzéshez nincs szükségünk a teljes kéziratra. Az alábbi adatok elegendőek számunkra, ezeknek tartalmaznia kell minden kulcsinformációt:
Open Access publikálási lehetőségek című kurzusunkban részletesen tárgyaltuk a predátor, magyarul parazita folyóiratok jelenségét, mely az Open Access világ egy sajnálatos vadhajtása, s amely nagyon veszélyes a nemzetközi folyóiratokban publikáló szerzőkre. A módszereik olyan változatosak, hogy azoknak felsorolása szétfeszítené jelen tananyag kereteit, ráadásul azt tapasztaljuk, hogy rendre újabb ötletekkel állnak elő.
A predátor folyóiratokba beküldött publikációk valójában elvesznek a szerzők tudományos munkásságából. A publikáció értékét ugyanis a befogadó folyóirat határozza meg. Ha tévedésből predátor folyóiratba küldtük be a kéziratot, akkor amellett, hogy a semmiért kell magas árat fizetni, a publikációt sehol sem fogják jegyezni. Ami még rosszabb, a kéziratot már más folyóirat sem fogja befogadni, hiszen a beérkező kéziratokat első lépésben plágium-ellenőrzésnek vetik alá a szerkesztőségekben, és azonnal visszautasítják, amint azt találják, hogy valahol máshol már megjelent. Ezen nem változtat az sem, ha a szerzőt megtévesztették.
Például:
Sajnos sokáig lehetne folytatni a trükkök listáját (bővebben):
Ha felmerül a gyanú, hogy a kiválasztott, vagy a szerzőinket kifejezetten megkereső folyóirat predátor lehet, az SZTE Klebelsberg Könyvtár munkatársai Predátorfolyóirat-azonosítás szolgáltatás keretében segítenek azonosítani a tisztességtelen gyakorlatot folytató szerkesztőségeket.
Még azt megelőzően keressen minket, hogy bármilyen kapcsolatba lépne a gyanús szerkesztőséggel! Legjobb, ha a felkérő levelet továbbítja számunkra.
Nehéz fogást találni rajtuk, mert klasszikus értelemben nem követnek el bűnt. Megjelentetnek publikációkat és beszedik a publikációs költséget, az Article Publishing Charge*-ot (APC). A fenti trükkök pedig nem megfoghatók.
Nehezíti az elkerülésüket, hogy nincs olyan hivatalos kataszter, melybe ezeket bárki gyűjtené. Lehetetlen listába szedni őket, hiszen – a jogi okokon túl – percek alatt lehet új predátor folyóiratot indítani.
Ha saját magunk szeretnénk ellenőrizni a választott folyóiratot, akkor a legfontosabb, hogy ütköztessük a magáról tett állításait a valós adatokkal.
Bár a híres Jeffrey Beall féle predátorfolyóirat-lista már anonim módon épül (a predátor kiadók nagyon is valós pereket tudnak indítani) és ezzel vesztett valamit hiteléből, mégis a mindennapokban azt tapasztaljuk, hogy az ott szereplő adatok validnak tekinthetőek.
Használjuk a ThinkCheckSubmit eszközt, mely hasonló, de részletesebb, vezetett kérdésekkel segít azonosítani a predátorokat.
Főszabálynak elmondható, hogy a predátorok sose lesznek megbízhatóan adatbázisba, listába gyűjtve, ellenben a kiváló folyóiratok igen. A Scimago Journal Rank és a Journal Citation Reports adatbázisok tartalmazzák a szigorúan minősített folyóiratokat. Ha ezekben nem találjuk meg a választott folyóiratunkat, attól az még nem feltétlenül predátor, de jobb óvatosnak lenni.
Tudománymetriai adatbázisok című kurzusunkban részletesebben írunk róla.
Tudománymetriai adatbázisok című kurzusunkban részletesebben írunk róla.
Második lépésként a Directory of Open Access Journals (DOAJ) adatbázisban érdemes még ellenőrzni a kiszemelt folyóiratunkat. A DOAJ bár nem mérhető a fenti két adatbázishoz, nagyon szigorú szelekciós kritériumokat alkalmaz, amin predátor nem jut keresztül.
Az ikonra kattintva megnyillik a folyóirat oldala.