Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtára
Bevezetés a korszerű könyvtárhasználatba c. tananyagunkban foglalkoztunk a szakirodalom gyűjtésének alapjaival. A tudományos fokozatszerzést támogató tananyagunkban ezeket az ismereteket már elsajátítottaknak tekintjük, s csak ismétlés céljából hívjuk fel rá a figyelmet.
A hivatkozáskezelés alapjairól és eszközeiről már szintén volt szó, ezeket azonban fontosságuk miatt újra elővesszük.
„A tudományos publikáció olyan eredeti, intellektuális alkotótevékenységen alapuló, független szakértői véleményező […] eljárás eredményeként elbírált tudományos eredmény(ek) leírása, amelyeket a szerzők értek el, és amelyekért a szakmai felelősséget vállalják.”
(VI. fejezet – A tudományos publikálás szabályai)
A Szegedi Tudományegyetem Kutatási Szabályzata
Tudományos írások elengedhetetlen eszköze a (tudományos) hivatkozások használata. A mű szerzője, a kutató ezzel állítja magát egy kutatási láncba, hagyományba, folytatja vagy megújítja mások kutatásait, gondolatait. Saját munkájába illesztett hivatkozásokkal kifejezésre juttatja egyetértését vagy elhatárolódását. Új, eredeti kutatásoknál, meglátásoknál is szükség van a keretek kijelölésére, mely szintén igényli a hivatkozásokat.
fogalommagyarázat
Hivatkozás* az, amikor saját munkánkban megjelölünk egy másik szerzőtől származó gondolatot, eredményt, s közöljük e gondolat vagy eredmény forrását.
A doktori értekezés azon része, melynél nincs forrás-megjelölés, a szerző saját gondolatának, megállapításának, következtetésének (szellemi termékének) mutatkozik, hacsak nem köztudomású tény, vagy közhely. Ezért a tudományos tisztesség mindig megköveteli, hogy más gondolatának, következtetésének átvételénél vagy tények, adatok közlésénél a szerző a forrást jelölje meg.
SZTE Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola
kötelező az idézőjel használata és a pontos oldalszám (vagy ennek hiányában hasábszám, fejezet, bekezdés stb.) megadása
saját szavainkkal megfogalmazott, átfogalmazott tartalmi idézés, melynek forrását jelölni kell
egy fontos gondolatra eleve idézetként találtunk rá valahol, ám az idézet eredeti forrásához nem jutunk hozzá. Példa: (Idézi Szabó, 2009)
általában a főszövegben és zárójelben közlik a forrást. Példa: (Szabó, 2009)
ahol a lábjegyzetben teljes vagy rövidített bibliográfiai leírást találunk
a szövegben a hivatkozás helyén csak egy növekvő sorszám jelenik meg. A számozott forrásokat a mű végén találhatjuk egy listában, s ez a lista helyettesíti az irodalomjegyzéket is
Ügyeljünk arra, hogy hivatkozásaink a szövegben mindig korrektek, az irodalomjegyzékben pedig mindig beazonosíthatóak legyenek!
fogalommagyarázat
Ha egy idézetet az eredeti szerző megjelölése nélkül közlünk, plágiumot* követünk el.
A plágium más szerzők kutatási eredményeinek idézőjel és hivatkozás nélküli átvétele, saját gondolatként, eredményként történő közreadása, olyan formában, hogy az alkalmas az olvasó megtévesztésére.
Szabó Katalin (2009): Kommunikáció felsőfokon.
Kossuth, Budapest. 154. o.
A plagizálás kérdése összetett témakör. Nemcsak a legnyilvánvalóbb esetek tartoznak ide – teljes mű, ill. egy vagy több fejezet eltulajdonítása –, hanem akár egy gondolat vagy eredmény hivatkozás nélküli átvétele is, de ide sorolhatjuk az idézethalmazként elkészített dolgozatot is, mely nem tartalmaz saját, eredeti meglátást.
Tudományos közegben nemcsak súlyos etikai vétségnek minősül a plagizálás, hanem fegyelmi eljárást is von maga után. A digitalizáció szélesedésével pedig egyre megbízhatóbbak lesznek a plágiumkereső szolgáltatások, melyek segítséget kínálnak a tudományos korrektség ellenőrzésében.
Az SZTE Klebelsberg Könyvtár is kínál plágium-ellenőrző szolgáltatást, s az SZTE Doktori képzés és doktori fokozatszerzés szabályzata értelmében „az értekezés nyilvános vitára bocsátásának feltétele a benyújtott értekezés plágiumszűrése a Doktori Repozitóriumba való feltöltés előtt” (VI. 24.; 23. o.).
Itt ki kell térnünk a mesterséges intelligencia használatára, hiszen az egyre elterjedtebb, s nem kivétel alóla a felsőoktatás sem.
Az MI-t használhatjuk információk keresésében, összefoglalásában, kiválasztásában, de fontos tudnunk, hogy válaszait korábban betanult információk alapján adja. Hasznos lehet tehát egy-egy dolgozat megírásakor a vázlatalkotáshoz vagy összefoglaló készítésére, s egy-egy feladatot felgyorsíthatunk a segítségével (pl. fordítás), de kérhetünk nyelvi ellenőrzést is.
Ugyanakkor önálló tudományos szöveg alkotására nem alkalmas, mivel nem tudja kijelentéseit alátámasztani és a szükséges hivatkozásokat megadni. A kezünkből kikerülő szöveg minden állításáért mi vagyunk a felelősek, nekünk kell azt hitelt érdemlően alátámasztani.
A mesterséges intelligencia használatának szabályozása még nagyon az elején tart, néhány példa:
„a plágiummal azonos elbírálás alá esik a mesterséges intelligencia bármely formájával – részben vagy egészben – készült munka.”
A mesterségesintelligencia-alapú tartalomgenerálás használata a Karon címmel.
„Törekedni kell a kutatás lényegi előzményeinek minél szélesebb körű és a vitatott kérdéseket tartalmazó tudományos közlemények lehetőleg teljes körű idézésére. Etikai vétség az, ha valaki hiányos idézéssel magának tulajdonítja mások ötletét, módszerét vagy adatát.” (4.3. Megfelelő idézés, 6. o.)
A szövegben közölt hivatkozások nem helyettesítik a mű végén álló irodalomjegyzéket.
De az sem elég, ha csak irodalomjegyzéket illesztünk tudományos írásunk végére, ám a szövegben sehol nem jelöljük a hivatkozásokat.
Magyarul mindenképpen meg kell különböztetnünk egymástól a bibliográfia* és az irodalomjegyzék* fogalmát.
Általában egy téma teljes vagy válogatott irodalmát tartalmazza.
Magyarul inkább ne így használjuk. Angol nyelvű publikációkban elfogadott lehet a bibliography megjelölés.
A mű megírásához ténylegesen fölhasznált szakirodalmat sorolja föl.
Angol nyelvű publikációkban is használható konkrétabb elnevezés: pl. [list of] references, [list of the] literature used, [list of] sources.
Az irodalomjegyzék formailag többféle lehet.
Néhány lehetőség:
Szerzők szerinti betűrendben közölt.
Szintén szerzők szerinti betűrendben közölt, de a bibliográfiai tételben a második helyen a megjelenés éve áll.
A jegyzetek számozási sorrendjében készült.
Külön csoportokban közöljük a dokumentumokat, pl. forrástípus, nyelvek, témák szerint. Az egyes egységeken belül általában alfabetikus sorrendet tartunk.
Egy-egy dokumentumnak az irodalomjegyzékben megjelenő leírási egységét bibliográfiai tételnek* nevezzük. A bibliográfiai tételeknek vannak kötelező elemeik: szerző vagy szerkesztő (ha van), cím, megjelenési és / vagy hozzáférési adatok.
Azt, hogy a különböző dokumentumtípusok leírásánál milyen elemeket kell tartalmaznia a bibliográfiai tételnek, szabványokban és a hivatkozási stílusok dokumentációjában találhatjuk. Ugyanitt rögzítik a leírás formai és szerkezeti szabályait is, azaz, hogy hol használjunk dőlt vagy félkövér kiemelést, s milyen írásjelekkel tagoljuk az elemeket.
Mivel írásaink többnyire nem teljes szakirodalmi áttekintést adnak, ezért munkánk végén javasolt az „Irodalomjegyzék”, „Felhasznált irodalom”, esetleg „Források” címmel ellátva fölsorolni az általunk használt szakirodalmat.
Tudományos publikációkban a hivatkozások megléte és kezelésük fontos terület. Két jelentős segédeszköz áll a szerzők részére ebben: a hivatkozási stílusok leírásai és a hivatkozáskezelő rendszerek.
fogalommagyarázat
„A hivatkozási stílus* a felhasznált forrásokra, művekre, mások gondolataira, eredményeire való utalási és hivatkozási eljárás következetes megformázását jelenti.”
(Dudás, 2018,. 9.2. fejezet)
A több ezer hivatkozási stílust a létrehozója nyomán megkülönböztető nevekkel jelölik (pl. APA, Chicago, Harvard, MLA), s e névvel adják meg, melyiket kell egy-egy műben használni. A magyarországi hivatkozási gyakorlat sok esetben eltér ezektől, még ha elemeiben meg is egyezik velük vagy törekszik igazodni a nemzetközi gyakorlathoz. Magyarországon gyakran találkozhatunk egy-egy folyóirat által megkívánt és elterjedt hivatkozási stílussal, ilyen pl. az MTA BTK Irodalomtörténeti Intézetének hivatkozási gyakorlata.
Fordítsunk kiemelt figyelmet írásunkban a hivatkozások és irodalomjegyzék átnézésére, egységesítésére, az alkalmazott hivatkozási stílusnak való megfelelésre!
fogalommagyarázat
„Egy hivatkozáskezelő rendszer* olyan, a szerzői alkotómunkát támogató alkalmazás, melynek célja, hogy a kutatómunka kezdetétől segítse az anyaggyűjtést és praktikus eszköztárat biztosítson az írás folyamatához.”
(Dudás, 2018,. 10.2. fejezet)
Többféle megoldás van hivatkozáskezelő rendszerek működtetésére: léteznek csak online vagy csak telepíthető rendszerek, de számos szolgáltatás a kettő kombinációjából áll; és vannak előfizetéssel vagy vásárlással elérhetők, de sok közöttük az ingyenes hozzáférést biztosító.
A legismertebb hivatkozáskezelő rendszerek:
Annak eldöntésére, hogy melyik szolgáltatás volna számunkra a legmegfelelőbb, találunk összehasonlításokat.
Ilyen összehasonlítások elérhetőek az SZTE Klebelsberg Könyvtár Szerzői Eszköztár oldalán is, a Hivatkozáskezelők menüpontban.
De mit is tud egy ilyen rendszer?
Szánjunk időt egy hivatkozáskezelő rendszer használatának elsajátítására, mert írásaink hivatkozásainak és irodalomjegyzékének kezelésében jelentős időmegtakarítást érhetünk el vele!
Néhány szempont:
Bővebb összehasonlítás Hivatkozáskezelők oldalunkon található.
EndNote:
Mendeley:
Zotero:
1. A Zotero hivatkozáskezelő telepítése
2. Források importálása a Zoteróba
3. Hivatkozások és irodalomjegyzék exportálása a Zoteróból
Probléma esetén itt kérhető segítség: endnote@ek.szte.hu